Azt hiszem eljött az ideje, hogy befejezzem a blogot. Az utolsó bejegyzésben nem szeretnék tanácsokat, vagy nagyon okos dolgokat írni. Csak pár szóval szeretnék elbúcsúzni minden olvasómtól. De ezen szavak előtt még az utolsó teendőnket szeretném röviden bemutatni. Ez a fényképek, és az esküvői polc.
Az esküvői fotóinkból előhívattunk "párat". Ezekből készítettünk a szüleinknek, illetve a nagyszüleimnek, valamint az öcsémnek egy-egy albumot. Emellett szétküldtünk pár képet azon rokonoknak, akik nem lehettek ott az esküvőn.
Az összes esküvői díszt, mütyürt összerendeztem, és elhelyeztem egy polcon. Íme az eredmény:
A legnagyobb büszkeségem a homok. A szertartáson csak egy része került bele a vázába a homokból. Itthon még hozzá lett öntve a maradék:
Elérkeztem a búcsúhoz, a tényleges és végleges lezáráshoz. Szeretném megköszönni minden olvasóm figyelmét, hogy követték a blogot, hozzászóltak, kérdeztek. Hálás vagyok a jókívánságokért, és remélem a mostani, leendő és volt menyasszonyoknak is tudtam segíteni, ötletet adni. Örülök azon visszajelzéseknek, melyek az ismerőseimtől jöttek. Volt, aki a homoköntést tőlem leste el, míg más rátalált a blogra, és érdekesnek, hasznosnak találta.
Nem tudok tanácsokat adni, hogy mi a tökéletes esküvő receptje. Nincs problémamentes, teljesen gördülékeny esküvő. A megszervezése nehéz és hosszadalmas. De egy a lényeg, a nagy napon élvezd a pillanatot, éld át minden percét, és ne hagyd, hogy bármi negatív dolog elrontsa a napodat, életed egyik legszebb napját.
Kívánok minden olvasónak örömöt, boldogságot, és egy csipet szomorúságot, azért, hogy értékelni tudjátok a boldog pillanatokat. Kívánok könnyeket, mert a könnyek elmossák a szomorúságot, és megtisztítják a lelket.
Terveim szerint jönnek még események az életemben, melyről szívesen beszámolnék azoknak, akiket érdekel. Szeretnék indítani egy újabb blogot később, amint lesz megfelelő témám hozzá. De addig is sok lánykérést, és esküvői készülődést, és boldog házaséletet kívánok minden "sorstársamnak".