Múlt hét szerdán voltunk a negyedik
és egyben utolsó jegyesoktatásunkon. Ahogy azt az előző alkalommal
megbeszéltük, a szeretet himnuszról volt szó. Azt elemeztük, beszéltük át.
Először az atya olvasta fel Szent
Pál apostol Korintusiakhoz írt első leveléből a következő részt:
"A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem nagyravágyó, nem keresi a magáét, nem gerjed haragra, a gondol rosszra, nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal; mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel."
Ezt követően nekünk kellett felolvasni ugyan ezt a részt, de úgy, hogy a "szeretet" szó helyére a saját nevünket kellett mondani.
Egy kicsit furcsán hangzott, de elgondolkodtató volt:
Zsolti/Anett türelmes, Zsolti/Anett jóságos, Zsolti/Anett nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.
Ezután el kellett mondani, hogy ezek a jellemzők mennyire illenek ránk, mennyire igazak.
Zsolti is elmondta, hogy rá a "nem féltékeny" az amely nem illik. Ezzel a mondattal Zsolti került a középpontba. Beszélgettünk egy kicsit arról, hogy mit lehet tenni a féltékenység és az önbizalomhiány ellen.
Ehhez az
atya Gyökössy Endre lelkész és pszichológus könyveit javasolta, a Magunkról magunknak, és a Mi és mások:
A mindennapi élet lélektana címűt. Ezen könyvek segítségével
házon belül meg lehet oldani a gondokat. De az atya felajánlotta, hogy ha bármi
gond adódna a házasság alatt emiatt, akkor szívesen áll a rendelkezésünkre.
A végén még szóba került a próba. Megbeszéltük, hogy az esküvő előtt egy héttel egyeztetünk a próbáról. A kántorral úgyis kell beszélni az zenéről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése