Van pár dolog, amiről eddig még nem írtam. Néhány hiányosságot szeretnék ebben a bejegyzésben pótolni.
Először is, az ékszerek. Kaptam kölcsönbe egy szettet Fruzsitól, ami tökéletesen illik a ruhához, és az elképzeléseimhez.
Így a finisben rendeltünk magunknak pár kelléket a tortához.
A kés-lapát:
Díszítve:
Azért ezt választottuk, mert ez egyszerű, bármikor máskor is használható lesz. A szalag díszítéssel pedig egyedi lett.
A tortadíszünk:
Elkészültek a szüleinknek szánt plusz ajándékok is. Ezeket a "képeket" a vacsorán fogjuk odaadni nekik.
A keretbe egy kartont helyeztünk, melynek egyik oldalán egy vers áll, míg a másik oldalába egy, a jegyes fotózáskor készült kép került.
A vers a következő:
Van hely, hol minden
széken
Nevetve ültem egykoron.
S tipegő léptem, gügyögésem
Mosolyt rajzolt az arcokon.
Van ház, ahova tartozom,
S bár más otthonban élek,
Tihozzátok, ha elmegyek,
Nevetve ültem egykoron.
S tipegő léptem, gügyögésem
Mosolyt rajzolt az arcokon.
Van ház, ahova tartozom,
S bár más otthonban élek,
Tihozzátok, ha elmegyek,
Valakiket: a szüleimet
Eléggé meg nem áldhatom,
Valakinek, ha százszor élek
Adósságom le nem róhatom
Íme a kép:
Kellett valami kék, így vettem egy kék alsóneműt, illetve harisnyát, kettőt, a biztonság kedvéért. Mivel az előbbi kicsit intimebb, az utóbbi pedig hagyományos, így nem készítettem róla képet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése