Beszámoló - Fotózás

Eljött az ideje, hogy megírjam az összefoglalókat az esküvőről. Igyekszem időrendben haladni, és a tapasztalataimat megírni. Az események sorrendjében haladva akkor szombat reggellel kell kezdenem. De emlékeztetőül bemásolom a "nagy nap menetét":

	ANETT	ZSOLTI
6:15	Fodrász - mosás
6:30	Sminkes
7:00	Fodrász - Berakás és búra
8:00	Fodrász - Feltűzés	Elmenni a virágért
9:00	Haza	Hazahozni Anettet
9:15	Reggeli
9:30	Felöltözni
9:45	A fotós jön - ház előtti fotók
10:00	Zenepalota
	Fotózás - Virágóra, Erzsébet-tér, Népkert

Elég korán keltem, mert 6:15-re már a fodrásznál kellett lennem. Amikor felkeltem, ettem egy kicsit. Ezt minden menyasszonynak javaslom. Akármilyen nehéz, és akármennyire nem kívánja a szervezet, enni kell. Én is csak egy csupasz zsemlét ettem, és hozzá ittam egy pohár teát. Nem volt nagyon laktató, de volt a gyomromban valami.

A fodrász tőlünk gyalog 20 percre van. Mehettem volna villamossal is, de jót tett a reggeli séta, a csípős hideg levegő.

Mikor odaértem, a fodrászom már ott volt, ami nyugtatólag hatott. Egy "gyors" hajmosás után becsavarta a hajam, majd felfeküdtem a sminkes asztalra. Valahogy kikapcsolt az agyam, nem gondolkoztam. Még jó, hogy néha ki kellett nyitni a szemem, mert tuti elaludtam volna az asztalon. :)

Miután kész lett a smink, átültem a búra alá. Kezembe vettem a könyvemet, és olvastam. Ez is kikapcsolta az agyam, nem aggódtam, vagy idegeskedtem. Miután megszáradtam, kezdődhetett az átalakulás. Kikerültek a csavarók, és bekerültek a hullámcsattok, hajdíszek. Formát öltött az esküvői frizurám, amit hajsütővassal átsütött a fodrász és hajlakkal is megerősített. A végén pedig belekerült a fátyol.

Zsolti eljött értem, és kocsival mentünk haza, ami gyors megoldás volt. De itt szeretném megjegyezni az első tapasztalatomat. Attól, hogy eljött értem, haza is kellett érni, ami idő, főleg kocsival, mert a lámpákkal, a X irányba kanyarodni tilos táblákkal nem számoltam. Így egy kicsit később értünk haza, mint terveztem. (10-15 perc nagyon sokat számít)

Amint hazaértünk, kezdődött a kapkodás. Zsoltinak az öltönyt adtam a kezébe, és küldtem át a másik szobába. A ruhámat akartam a csomagolásból kibontani, amikor észrevettem a csokromat, a szülőköszöntőt és a kitűzőket. A nagy izgalomban, és kapkodásban eszembe se jutott, hogy lefényképezzem. (ez az egyik dolog, amit bánok). Tökéletesek voltak, pont olyanok, amilyet szerettem volna. 

Anya segített felöltözni, pontosabban anya öltöztetett fel. Én csak álltam, és vártam. Közben annyit tudtam tenni, hogy felvettem a fülbevalót, a nyakláncot, és a kesztyűt. 

Anyának nem volt könnyű dolga. Ahányszor voltunk próbán, mindig nézte, hogy hogyan kell befűzni, de Zsófi ezerszer csinálta, anya először. Ennek ellenére sikeres volt az öltözködés. Mivel apa Zsoltinak segített, és senki más nem volt otthon, így az öltöztetés folyamatáról se készült fotó. (ez a másik, amit hiányzott)
Miután felöltöztem, magamhoz vettem egy kis kaját, vizet, a szütyőmet, a csokromat és Zsolti kitűzőjét és elindultam. Mivel "első pillantás" fotók is készültek, így anya is lejött velem, hogy ne legyen a kezemben pl. ásványvizes üveg. Anya kiszólt, hogy itt vagyok, kezdhetjük. Miután a fotós a megfelelő helyre állította Zsolti, ki is léphettem a lépcsőházból. Pár kép után Zsolti megfordult. Elmondhatatlan amit éreztem. Amit láttam a szemében, azt semmilyen kép, vagy szó nem tudja visszaadni. Mindketten elérzékenyültünk, de szavak nélkül értettük egymást. 

A zavaromat pár esőcsepp oldotta fel. Zsolti kezébe adtam a csokromat és feltűztem neki a kitűzőjét, majd behúztam az esőről. Bár ez lehet, hogy fordítva történt. :)

Ezután autóba ültünk, irány a Zenepalota. Ez az épület elképesztő. Gyönyörű, tiszta, szépen lett felújítva, alig tudtunk betelni vele. 

Először a hangversenyterembe mentünk be. Nem tudom szavakba önteni, ezt látni kell. A zongora, az erkély, a széksorok, a festések, gyönyörű. 

Készült kép a zongoránál, Zsolti játszott rajta, én áhítattal néztem. Álltunk a zongora mögött, ültünk előtte a dobogón, álltunk a kovácsoltvas berakású falnál. Zsolti állt a színpadon, én előtte, és a kezembe adta a csokromat. Ültünk a nézőtér elején, közepén, álltunk az ablakban.

Ezt követően elmentünk a lépcsőhöz, annak a tetejénél készültek képek. Zsolti felült a szélére én álltam előtte. Utána volt pár lépcsős kép, ahogy Zsolti állt az alján, én pedig lépkedtem felé.

Ezután átmentünk egy másik részre, ahol a liftben készült pár kép. Én sminkeltem, Zsolti pedig az óráját nézve türelmetlenkedett. :)

Ezzel a résszel szemben volt egy levezető lépcső, amit nyitott "ablakos" rész volt, kovácsoltvas korláttal. Ezekbe az ablakokba álltunk be, hol külön, hol együtt.

Majd lementünk egy kiállító részbe, aminek a közepén táncoltunk, Máté pedig fentről fényképezett.

Még itt készült pár kép, a lépcső alján, például úgy, hogy én Zsolti mögött álltam, és a vállára támaszkodtam.

Ezután átsétáltunk a virágórához, és eközben készült pár esernyővel sétálós kép. Mivel akkor épp a Cinefest volt, így nem nagyon volt lehetőségünk ott fotózni, bár az jól esett, hogy mindenki megtapsolt, mosolygott, felajánlottak a egy cserkészcsapatot is a képekhez.

Átmentünk az Erzsébet-térre, ahol a hídnál készítettünk képeket. A lámpaoszlopnál, a pad mellett. Az uszoda bejáratánál is készültek esernyős képek.

A fotózás végén pedig átmentünk a Városház térre, ahol leültünk a padra, illetve van ott egy régi telefonfülke, aminek hiányzik az üvege. Annál álltunk, abból hajoltunk ki, vagy én abban telefonáltam, miközben Zsolti kint mobilozott.

Mivel az időjárás nem volt kegyes hozzánk, és esett egy kicsit, így a Népkertbe már nem mentünk el. De emiatt hamarabb fejeztük be egy órával a fotózást, így volt egy kis időnk átszellemülni, és felkészülni a szertartásokra.