Fotózás helyszíne

Eddig nem írtam arról, hogy hova megyünk az esküvő napján fotózásra. Mivel olyan helyet szerettünk volna, ahol van kültéri és beltéri fotózásra is lehetőség, és szép, romantikus helyre szeretnénk menni, így Lillafüredre gondoltunk. 

A fotózást a függőkertben, illetve a beltéri fotókat a Palotaszállóban terveztük.

 

A függőkert egy ideje felújítás alatt van, épp ezért féltünk is, hogy milyen állapotban lesz szeptemberre.  Épp ezért kiruccantunk kicsit a szervezés közepette, és megnéztük. 

Sajnos, vagy szerencsére nem készítettünk képeket a függőkertben uralkodó állapotokról. Az egyik fele kész, a másik nincs, itt-ott szépen burkolt terület, máshol a munkagépek által feltúrt talaj. Az új játszótéren a füvesítés az egyik részen kész, a másikon kopár, a beültetendő virágok szerte széjjel. Mintha félúton megállították volna a munkásokat, és az átépítés egy másik részére helyezték volna át őket.

Azért a "hangulat" miatt néhány kép a netről:

 

Elszomorító volt a látvány. Tudtam, hogy nem úgy halad a felújítás, ahogy azt beharangozták. Fruzsi fel is készített, hogy szörnyű, de látni kellett, ahhoz, hogy elhiggyem. 

Korábban már megküldtem a fotósunknak a nagy nap menetét. Ő volt az, aki szintén felhívta a figyelmünket arra, hogy Lillafüred eléggé szét van bombázva. Ő javasolta, hogy helyezzük át a fotózást a belvárosba, a Zenepalotába.

Miután tapasztaltuk a lillafüredi állapotokat, Zsolti fel is hívta a Zenepalotát. A hölgy be is írt minket szinte rögtön 14-ére. Szombat lévén bárhova be lehet majd menni, a hangversenytermet, és a tükörtermet említette. Íme néhány, a neten található kép (némelyik még a felújítás idejéből való):

 

 

 

 

Kültéri fotókat a Zenepalota előtt tervezzük, illetve a virágóra körüli területre gondoltunk, emellett az Erzsébet térre is. 

 

 

 

Amennyiben lesz időnk, akkor a Népkertbe szeretnénk még elmenni. Ott volt az első randink, így szép emlékek fűznek hozzá.

 

A jegyes fotózásunk egy része is a Népkertben volt.

 

Az esküvő után a csoportképek a Hősök terén, vagy a Deák téren fognak készülni.

 

 

 

Gyártás No. 3 - Meghívó

Ma volt egy kis időnk és nekikezdtünk a meghívó elkészítésének. Őszintén nem tanultam a korábbi hibámból, ismét a földön ülve kezdtünk neki. Bár ennek praktikus okai voltak, pl. a sniccer egyenesen vágott, a karton nem hajlott, nem gyűrődött, és sok hely volt szétpakolni :). Akármennyire kényelmetlen a padló, annyira praktikus.

A terveket, és a mintapéldányt már bemutattam, most következhet a gyártási folyamat, és a képi illusztráció.

Íme az összes hozzávaló, még szép rendben:

Az első feladat a nyomtatás volt. Ezt már korábban megtettük, még akkor, amikor a tanúfelkérőket csináltuk.

A következő feladat a vágás volt. Zsolti a kartonokat vágta, én a pauszokat feleztem meg, és a szalagot vagdostam darabokra. (mint később kiderült, túl hosszúra. Még szerencse, hogy volt tartalék)

A harmadik lépés a pausz  méretre vágása, és a szegélyvágó ollóval a mintás szél levágása volt. Amíg én ezzel foglalatoskodtam, addig Zsolti a kétoldalú ragasztó segítségével ráragasztotta a krém kartont a barnára.

A negyedik lépésben, mivel én hamarabb végeztem a feladatommal, elkezdtem lyukasztgatni a meghívó kezdeményeket. A karton stabil volt, de a pausz rögzítésére gemkapcsot használtam. 

Az ötödik lépés a masnik elkészítése volt. Ez a mumusom volt, de viszonylag jól sikerültek. A szalagok végeit megégettük, hogy ne foszoljon szét.

A hatodik lépésben a ragasztás következett. Először a sarkakra a pici szíveket ragasztottuk fel. Ehhez levágtuk a bal alsó sarkat, hogy jobban mutasson. Végül, ami feltette az i-re a pontot, a "Meghívó" felirat felragasztása volt.

Persze mindezt ellenőriztetni is kellett a segédünkkel:

A meghívók egy része olyan, ami a vacsorán való részvételre is invitál, míg a másik része csak a szertartásra szól. Mivel a szerencsétlenség minket is elért, így sajnos nem sikerült egyforma pauszt venni. Ezért az előbbi fajtájú meghívó a rózsafejeket tartalmazó pausszal lett elkészítve, míg az utóbbira galambokat és gyűrűket ábrázoló lett téve.
 

Nekem nagyon tetszik a végeredmény. Nagyon örülök neki, hogy ez is készen van. Már csak a borítékokat kell "megcímezni", illetve kézbesíteni.

Anyakönyvvezető

Végre eljött ez a nap is. Ma voltunk az anyakönyvvezetőnél. Sikerült elintézni az esküvő időpontját: 2013. szeptember 14-én, 15 órakor összeházasodunk. :)

De kezdjük az elején. A miskolci rendszer óriási, időpontot kellett kérni, ahhoz, hogy az esküvő időpontját bejegyeztessük. Ezt Zsolti meg is tette, és mára, 9:30-ra kellett menni a Petőfi utca 1-3 alá. A portánál szóltunk, hogy miért jövünk, kérdeztem, hogy kell-e most sorszámot kérni, vagy ilyesmi. Erre a "válasz": Mért még nem kértek? Na itt megállt bennem az ütő. Mondtam, hogy telefonon kértünk időpontot. Erre elkezdett keresgetni ilyen névjegykártya méretű lapok között, majd a kezünkbe adott egyet. Elmondta hova kell menni.

A folyosón azért még megkérdeztünk egy hölgyet, aki a szemben lévő ajtóra mutatott. Ott ép voltak bent, szóval vártunk. Tisztára úgy éreztem magam, mint az orvosnál. :)

Bementünk, leültünk. A hölgy nagyon kedves volt, segítőkész. Először megkérdezte, hogy mikorra tervezzük az esküvőt. Elővette az erre a napra kitöltött papírjait, és letette az asztalra. Volt ott egy másik lap, amin rajta volt, hogy szeptember 14. 15:30.  Itt kezdtem izgulni. Megkérdezte, hogy hány órára gondoltunk, vagy ő mondja, hogy mikor van szabad időpont. Az utóbbit választottuk. 15 óra és 17 óra volt még szabad. A 15 óra mellett döntöttünk, mert még utána a templomba is át kell menni.

Elkérte a születési anyakönyvi kivonatot, a személyit és a lakcímkártyát.  Majd rávezette az adatokat egy A4-es fehér lapra. Megkérdezte, hogy kb. hány fő jön a szertartásra, mennyien szeretnénk koccintani, milyen nevet szeretnék viselni, a gyerekek milyen nevet viseljenek majd, mi a legmagasabb iskolai végzettségünk, illetve mi a beosztásunk. (előre készültünk ezekre a kérdésekre)

Majd a kezünkbe adott egy papírt, amire nevet lakcímet kellett írni, kiválasztani az ünnepi szertartást, beírni az időpontot, ráírni értesítési címet, telefonszámot és aláírni. Ezzel "rendeltük" meg a szertartást a jegyzőtől.

Amíg mi ezt a lapot töltögettük, addig a hölgy az adatainkat vezette be a gépbe, és nyomtatott. A lapokon szereplő adatokat ellenőrizni kellett, majd 4 (!) helyen aláírni.

Ott lepődtem meg, ahol a házasság után felvett nevet írták: Kovács-Suba Anett Erika. Mondtam a hölgynek, hogy az Erikát el szeretném hagyni. Lehet, de a minisztériumtól kell kérvényezni, és 10.000 Ft körül van. Akkor marad így. Kedvesen meg is jegyezte a hölgy, hogy akkor tudjuk, a gyerekeinknek nem szabad kettős keresztnevet adni.

Érkezni fog egy határozat kb. 2 hét múlva, vagy később, ami mellé lesz csatolva egy csekk, azt kell befizetni, és bevinni a hivatalba, vagy faxon, e-mailben elküldeni. A szertartás díja 10.000 Ft +ÁFA, vagyis 12.700 Ft.

Megkérdezte a hölgy, hogy tudjuk-e hova kell menni. Mondtam, hogy ide a Petőfi utcára. Na nem, az a terem megszűnt. A házasságkötő terem átköltözött a Városháztér 8 szám alá, a Széchenyi szobor után balra, a 2. vaskapus épület, a Fráter mellett.

A szertartásra személy igazolványt, és lakcímkártyát kell majd vinni, nekünk is, és a tanúknak is.

Rákérdeztem a dekorációra. A terem dekorálva van, nem is kell oda vinni semmit. Virágszirmot, rizst nem lehet szórni az épületben. A szülőköszöntéshez, ha szeretnénk nekünk kell vinni a virágot. (ez nekem természetes volt)

A koccintást maximum 9 főre lehet kérni, nekünk pont annyi lesz az anyakönyvvezetővel együtt. Lehet alkoholmentes pezsgőt kérni. Szerintem nekünk ez lesz, mert még utána a sofőröknek vezetni kell. 

A zene kapcsán azt mondta a hölgy, hogy nekik van ünnepi zene, de vihetünk mi is. (nem újraírható CD, és nem mp3 formátum) A számok kb. 2 percesek legyenek, a bevonulásra, az aláírásra, a szülőköszöntésre, és a koccintásra kell zene.

Utolsóként még megemlítettem, hogy nem gyertyagyújtás lenne, hanem homoköntés. A hölgy rögtön tudta, hogy miről is van szó, rá is írta a lapunkra ceruzával. De azért hozzátette, hogy a kellékeket nekünk kell vinni, mert nekik nincs. (ez is természetes volt)

Még az lesz kérdéses, hogyan visszük el, és hozzunk haza a szettet, mibe fogjuk tenni, hogy nehogy összetörjön, kiperegjen.

A jövő héten felhívom a templomot, és bejelentkezünk jegyesoktatásra, ott is megbeszéljük az időpontot, és el lehet készíteni a meghívókat is.

A ruha

Már röviden szó volt a kiegészítőkről, meg a ruháról. Most szánok rá egy kicsivel több időt, és helyet. Egy képes beszámoló következik. :)

Amit tudok a ruháról: 

• Nem szeretnék uszályt, nekem nem tetszik. Meg azért mégis szeptemberben lesz az esküvő, kitudja milyen koszt, és hol fogok összeszedni.
• Olyan ruhát szeretnék, aminek van válla, mert őszintén, leplezetlenül, elég nagy a mellem, így nem szeretném, ha véletlenül kibuggyanna. :) Sokkal több biztonságot adna, jobban is érezném magam egy ilyenben.
• A felső rész legyen díszített, de a szoknya legyen egyszerű, arra nem kell túl sok dísz, az se baj, ha nincs semmilyen dísz.
• Nem szeretnék nagy szoknyát, nagy abroncsot.

Jöjjenek a képek:

Nézzünk először pár nagyobb méretű ruhát, bizonyítva azt, hogy aki nem modellalkat, az is találhat magának szép, előnyös mesebeli álomruhát.

 Itt a derékdíszítés tetszik:

Pár érdekes forma:

Ez nagyon tetszik, teljes egészében:

Néhány nagyobb szoknyás:

Pár olyan, aminek a derekán található díszítés tetszik nagyon:

Aminél a váll és a derék is tetszik:

 Egy kicsit extravagáns:

Egy hasonló megoldást is el tudnék képzelni:

De még mindig ez a favorit: