Lánykérés

Ahogy ígértem, elmesélem a lánykérést.

Először is tudni kell, hogy én is, és Zsolti is házasság pártiak vagyunk. Zsolti 30 éves korára, én 25 éves koromra már házasságot szerettünk volna, gyerekeket. Időben nem jött össze, de ami késik, nem múlik :) Én július 25-én lettem 25 éves, Zsolti meg tavaly novemberben volt 30.)

Az egész úgy kezdődött, hogy a családom elutazott a nagyszüleimhez, de én nem tudtam menni, mert dolgoztam. Zsoltinak pedig volt egy kisebb műtéte ugyan azon a héten. Ezen a héten tartottam a névnapomat is, 13-án, szerdán. Zsolti aznap jött haza a kórházból, pontosabban aznap hoztam haza. Sajnos nem volt nála aznap az ajándék, így mondta, hogy majd másnap odaadja, ha hazajöttem melóból. Csütörtökön eljött értem a munkába, együtt mentünk haza, hozzá kell tennem, nem lett volna szabad nagyon mozognia, sétálni, ülni, térdelni, guggolni, semmit.

Hazaértünk este 10 után, és be lettem zavarva a szobánkba, és nem mehettem ki a konyhába. Majd Zsolti bejött a szobába, és kizavart a konyhába. Persze gőzöm sem volt, hogy most mi van. Majd visszahívott a szobába. Teljes zűrzavar. Majd Zsolti átadott egy névnapi lapot, sajnálkozva, hogy nem hozott virágot, amit persze, a körülmények miatt nem is vártam el. Megköszöntem, megcsókoltam. 

Ekkor kezdte el mondani a következőt:

"Hát ezt nem így akartam, de talán így lesz meglepetés"

Letérdelt elém, és átadott egy dobozt

Remegő kézzel emeltem fel a tetejét, és a következő gyönyörűség nézett szembe velem, miközben Zsolti feltette a nagy kérdést: "Hozzám jössz feleségül?"

A válaszom természetesen IGEN volt. Azóta büszkén hordom a gyűrűmet.

Amúgy a konyhában a lapot írta meg, a szobában pedig a gyűrűt kereste elő. :)