A meghívó

Talán az elsők közt lett eldöntve a meghívó stílusa. Persze ez is úgy indult, ahogy minden
más: a google a barátom. :)

A meghívók, amik akkor tetszettek:

A nézelődés és olvasgatás alatt kezdett tudatosulni, hogy ezt magunknak kell megcsinálni. Alakult az elképzelés. Boríték méretűt szeretnék, pausz papír felhasználásával. De arra nem
akarok nyomtatni, inkább csak takarja a szöveget. De mégis hogy?


A keresgélés közben akadtam rá erre a gyönyörűségre, ami végül megihletett:

Oké, ez lesz az alap. Visszahajtjuk a kartont, és masnit kötünk rá, ez fogja összetartani a pausszal (mint a fentiben). Jó, de a sötét kartonra hogy nyomtatunk? Sehogy (na jó lehet, csak macera). Meg amúgy is, bele kell vinni a krém színt is. Meg van! Helyezzük a krém kartont a barnára, arra a pausz, és kész. A krém karton rögzítéséhez sarkat vágunk a barna kartonon, és belehelyezzük a kisebb, krém kartont. :)

Elsőre, mielőtt a drága kartont és pauszt tönkre tettem volna, készítettem az itthon fellelhető anyagokból (színes papír, műanyag zacskó, meg hímzőfonal) egy próbát. Viccesen nézett ki, de a célnak megfelelt. Zsoltinak is tetszett, szerencsére. :)

Ezt követte a bevásárlás, irány a hobbi bolt. A bevásárlás során vettünk persze kartont és pauszt. A"Meghívó" feliratot, és egy szívecske díszt is megvettük (kb. 40-40 db van rajta, így többször nem kell venni) Illetve beszereztem egy szegély vágó ollót, amivel szép díszes szegélyt vágunk a pauszra.  A hobbi bolttal szemben a méter áru boltban vettem szalagot is. Szóval minden meg volt.

De rá kellett jönnünk, hogy 2 dolog hiányzik. Szöveg, és idézet.

Megint jöhetett az internet bújása. Sorban olvastam fel a szövegeket, mire 2-ből sikerült összeollóznunk egy tökéleteset:

Szeretettel meghívunk, hogy velünk örüljetek, amikor,

2013. szeptember 14-én

........... órakor Miskolci Polgármesteri Hivatal
Házasságkötő Termében majd

........... órakor a Minorita Templomban végleg összekötjük életünket.

Közös Életünk első óráit töltsétek velünk az azt követő ünnepi vacsorán a ............. étteremben.

Időpontok, és helyszín hiányában hasra ütve beírtam valamit. Azoknak a rokonoknak, akik csak a szertartásra lesznek hivatalosak, az utolsó mondat kimarad a meghívóról.

Emellett sikerült megtalálni azt az idézetet, ami annyira ránk illett, a tökéletes, az igazi:

“A hirtelen támadt szerelem, amely házasságot indít, igazgyöngy, gyémánt, drágakő, kincs,

amelyet a szív legmélyén kell elrejteni.”

(Balzac)

Komoly szerkesztési problémákat okozott a térköz, az elhelyezés, a betűtípus, a betűméret. De nagy nehezen sikerült megcsinálni.

Íme a kész prototípus:

Előkészületek

Szeretném összefoglalni, hogy milyen előkészületeket tettünk az esküvőnk megszervezése érdekében.

Először is rátapadtam az internetre. Rengeteg képet szedtem le, és rendeztem mappába a gépre. Minden témában, virág, meghívó, dekoráció, ruha, gyűrű, haj, smink, szóval minden ami fontos.

A keresések közben találtam rá pár esküvői blogra is, amiben listákat írtak, hogy mi van meg, mi nincs, mikor mit kell elintézni, mit kell még beszerezni, hova mentek, mit intéztek. Szóval nagyon sok hasznos, és érdekes ötletet találtam. A könyvjelzőim között temérdek esküvői honlap linkje van lementve, külön szolgáltatók, képek, blogok mappákban. Emellett kinyomtattam pár hasznos listát, és berendeztem pár geothermbe, és lefűztem, így könnyen és gyorsan tudjuk lapozgatni.

Az első "elintéznivaló" a színek kiválasztása volt. Megihletett a gyűrű doboza, az ekrü, vagy krém szín, masnival. 

Ez lesz az alap motívum, amiből kiindulunk, és a szín, ami végigvonul majd.Na de ehhez kell egy másik szín, egy pár hozzá, hogy ketten legyenek. :)
A választás, már nem is tudom hogyan, de a csokoládéra, a barnára esett.

Így az esküvőnkön a krém - csoki szín, és a masni motívum lesz a domináns.


A nézelődések közepette persze pár dolog körvonalazódott bennem:

1. Mindenképpen hófehér ruhát szeretnék. Az az igazi, a hagyományos.
2. Amit csak lehet, és olcsóbb, inkább mi csináljuk meg.
3. Gyakorlott fotóst szeretnék, hiszen ez a közös életünk első, és legfontosabb napja, legyen megörökítve szépen.
4. Mivel nem nagy a költségvetés, és mindent magunknak intézünk (a szüleink nincsenek abban a helyzetben, hogy finanszírozni tudnának bármit) ezért nem lesz lagzi, nincs miből megvendégelni kb 50 főt. Ezért csak egy szűk családi körben tartandó vacsora lesz.

A neten találtam egy honlapot, ahol esküvői költségtervet lehet könnyen, és egyszerűen szerkeszteni, vezetni, és tételesen ki lehet írni mindent. Ez azért is tetszik, mert a beszerzendő tétekről is ad egy listát, miközben látható, hogy mire, mennyit költöttünk, és mi van még hátra. 

Így jelenleg az előzetes költségterv már meg van. Ami talán a legfontosabb.

A hátralévő összeget pedig igyekszünk apasztani apránként. Ehhez én indultam el először, egyedül, nézelődni, beszerezni pár dolgot, majd közös programmá vált. A közös szabadnapjainkon nyakunkba vesszük a várost, és nézelődünk, érdeklődünk, vásárolunk. A fizetésünk egy részét pedig félretesszük az esküvőre.

Szóval apránként szerezzük be a dolgokat, mindig egy kicsit, valami apróságot. Az eddigi szerzeményeimről majd később szót ejtek. 

Zsolti támogat és megérti, hogy a sok apróság az, ami megdobja a kiadásokat, amikre azt mondjuk: "nem kerül sokba, vegyük meg". Ha ezeket beszereztük, utána tudunk gyűjteni a nagyobb kiadásokra, mint ruha, szertartás, foglaló, és persze étel, ital.

Ehhez jön az is hozzá, hogy nekem idén, télen államvizsgám van, meg szakdolgozatot kell írnom ősszel. Így nem nagyon lesz a munka mellett vásárolgatni.

A dátum

A dátumválasztásról szólnék pár szót.

Miután Zsolti megkérte a kezem, az első gondolkodni való a "mikor" volt.

Egy nap elővettem a telefonom, és elkezdtem nézegetni a naptárat. Sorra vettem a dátumokat, amelyek fontosak nekünk:

• 2011. szeptember 16-án ismerkedtünk meg
• 2011. október 31-től számoljuk, hogy együtt vagyunk
• 2012. január 30-án költöztünk össze
• 2012. június 14-én kérte meg a kezem.

Szinte egyértelmű volt, hogy csak jövőre lesz, anyagi okokból.

Nem igazán szerettünk volna nyári esküvőt, egy részről azért, mert mindenkinek akkor van, másrészről pedig azért mert a legtöbb családi ünnep van ilyenkor. Maradt a tavasz, és az ősz. (Télen hideg van) A tavaszt nagyon közelinek éreztem, így a szeptember volt szinte az első hónap, amit megnéztem, úgy indultam neki, hogy a 16 lenne a tökéletes. De az sajnos hétfőre fog esni. De amikor megláttam a 14-et, szombatot, rájöttem, ez a tökéletes.

Amikor előadtam Zsoltinak, neki is tetszett az ötlet. Ahogy teltek a napok, és kérdezgették mikorra tervezzük, és válaszoltam, egyre jobban tetszett az ötlet.

Így kitűzésre került (általunk) a 2013. 09.14, mint az esküvőnk dátuma.



Amikor minden úgy alakul, ahogy szeretnének az nagyon jó érzéssel tölti el az embert. De amikor az apró jelek úgy alakulnak, hogy érzed, sikerülni fog, amit terveztél, az nagyon nagy hajtóerő tud lenni. Velünk is így történt.


Nekem minden hónap 15-ig le kell adnom a szabadságigényt, augusztusban sem volt másképp. A párom ütemes munkarendjéhez próbáltam igazítani a dolgokat, hogy legyen pár közös napunk. Amikor elkészült a szeptemberi beosztás, láss csodát, kértem, és meg is kaptam szeptember 14-et szabadnapnak.


De a jelek! Ma tudatosult: akkorra tervezzük az esküvőt (csak egy évvel később) és akkorra lesz kész a gyűrű. :)

Lánykérés

Ahogy ígértem, elmesélem a lánykérést.

Először is tudni kell, hogy én is, és Zsolti is házasság pártiak vagyunk. Zsolti 30 éves korára, én 25 éves koromra már házasságot szerettünk volna, gyerekeket. Időben nem jött össze, de ami késik, nem múlik :) Én július 25-én lettem 25 éves, Zsolti meg tavaly novemberben volt 30.)

Az egész úgy kezdődött, hogy a családom elutazott a nagyszüleimhez, de én nem tudtam menni, mert dolgoztam. Zsoltinak pedig volt egy kisebb műtéte ugyan azon a héten. Ezen a héten tartottam a névnapomat is, 13-án, szerdán. Zsolti aznap jött haza a kórházból, pontosabban aznap hoztam haza. Sajnos nem volt nála aznap az ajándék, így mondta, hogy majd másnap odaadja, ha hazajöttem melóból. Csütörtökön eljött értem a munkába, együtt mentünk haza, hozzá kell tennem, nem lett volna szabad nagyon mozognia, sétálni, ülni, térdelni, guggolni, semmit.

Hazaértünk este 10 után, és be lettem zavarva a szobánkba, és nem mehettem ki a konyhába. Majd Zsolti bejött a szobába, és kizavart a konyhába. Persze gőzöm sem volt, hogy most mi van. Majd visszahívott a szobába. Teljes zűrzavar. Majd Zsolti átadott egy névnapi lapot, sajnálkozva, hogy nem hozott virágot, amit persze, a körülmények miatt nem is vártam el. Megköszöntem, megcsókoltam. 

Ekkor kezdte el mondani a következőt:

"Hát ezt nem így akartam, de talán így lesz meglepetés"

Letérdelt elém, és átadott egy dobozt

Remegő kézzel emeltem fel a tetejét, és a következő gyönyörűség nézett szembe velem, miközben Zsolti feltette a nagy kérdést: "Hozzám jössz feleségül?"

A válaszom természetesen IGEN volt. Azóta büszkén hordom a gyűrűmet.

Amúgy a konyhában a lapot írta meg, a szobában pedig a gyűrűt kereste elő. :)

Rólunk

Anett vagyok, 25 éves, miskolci lakos, már nem annyira újdonsült menyasszony. A párom, a vőlegényem Zsolti, sajószentpéteri, 31 éves lesz idén. 

Karácsonykor

A megismerkedésünk, és szerelmünk történetét megpróbálom röviden összefoglalni. 2011. szeptemberében ismerkedtünk meg egy közös ismerős által. Akkor még nem tudatosult bennünk, hogy ez a szerelem első látásra. De már az első pillanattól kezdve vonzódtunk egymáshoz, egy hullámhosszon voltunk, pedig nem is ismertük egymást. A megismerkedésünk után 2 nappal újra találkoztunk, az első randi. :) Délután fél 4-től, hajnal kettőig voltunk együtt, beszélgettünk, ismerkedtünk. De egész idő alatt úgy viselkedtünk, mint akik már együtt "járnak". Kéz a kézben sétáltunk, egymáshoz bújtunk. 

A második találkozáskor éreztük mindketten, hogy ez több egyszerű vonzalomnál, ez szerelem. 

Talán ekkor kérte meg először a kezem. :) Mert a férfi szívéhez a gyomrán át vezet az út. :) Épp a főzési "tudományomról" beszélgettünk, amikor szóba került a barackos túrótortám. Elmondtam, hogy készül, mi van benne, erre a reakció: Hozzám jössz? :)


A kapcsolatunk hullámvölgybe került, ami miatt szakítottunk. De ez a különlét ébresztett rá mindkettőnket arra, hogy nem tudunk egymás nélkül élni. Így ismét összejöttünk, és azóta nem is váltunk el.

A párom lehetetlen munkabeosztása miatt késő estig dolgozott (2 nap munka, 2 nap szabad volt) így hamar bemutatásra került és a 2 munkanap között nálunk töltötte az éjszakát.
Elég nehezen viseltük a sok távollétet, így Zsolti hozzánk költözött (mindketten a szüleinkkel éltünk addig) 2012. januárjában.

Júniusban megkérte a kezem (de erről majd részletesebben), így már bőszen készülünk a nagy napra.