Elérkezett az a pillanat is, hogy elkészítsük az ültetőkártyát is, viszont ez csak 2 ütemben történhetett, mert nem volt egy egész napunk a munkára, meg kisebb akadályok is gördültek elénk.
De menjünk szépen sorban, időrendben. Először a tervezés volt. Az eredeti ötlet, mely szerint a meghívóból fennmaradt karton szolgál alapul, elvetésre került, már rég. Helyette a meghívóra hasonlító kártyát terveztem. A barna kartonra ráragasztunk krémet, amelyre előzőleg kinyomtattuk a neveket, az érintkezést pedig elrejtjük egy krémszínű szalaggal.
A munkákat múlt hét csütörtökön kezdtük, 16-án. Ahogy eddig megszokhattátok, lássuk a hozzávalókat:
Az első feladat ismét a vágás volt, Zsolti már nagyon ügyes ebben, az üveg képkeret, és a sniccer nagyon jól megfér egymás mellett.
Íme a feldarabolt karton:
A következő lépés az összeragasztás volt, ehhez a kétoldalú ragasztó volt segítségünkre. Amíg Zsolti vagdosott, és ragasztottam.
Az összeillesztés közös program lett, ketten legalább gyorsabban haladtunk.
A következő lépés a szalag rögzítése volt, ehhez szintén a kétoldalú ragasztót használtuk. A szalagokat méretre vágtam, Zsolti pedig az egyik végére erősített egy kis ragasztót, én pedig ráerősítettem a szalagot a kártya hátoldalára. Ezt követően megfeszítettem a szalagot, és rögzítettem a hátoldalon.
Az internet bújása ebben az esetben is hátrány volt, ugyanis találtam egy olyan képet, amit már korábban is láttam. Már akkor is tetszett, csak nem tudtam, mikor, hova tudnám használni.
A képek közül a bal alsó indította be a fantáziám:
Viszont most jött az isteni szikra: csináljunk kicsi masnit, és ragasszuk rá az ültetőkártya sarkára. Barna szalagból lenne jó a masni, és krémszínűvel lenne megkötve.
Ehhez a jegyesoktatás előtt vettünk vékony barna szalagot, és az oktatás után elkezdtem legyártani a pici masnikat.
Persze a gyártás során derült ki, hogy kevés szalagot vettünk. Szóval másnap vennem kellett ismét szalagot, hogy be tudjam fejezni a masnikat. Így annak, aki ilyen masni gyártására vetemedne, masninként minimum 25-30 centivel számoljon, és ilyenkor még nem is olyan hosszú a lelógó rész.
A kész masnikat a kétoldalú ragasztóval rögzítettük az ültetőkártya bal sarkába, kicsit feljebb, mint a középső szalag. A masnik végét hosszabbra hagytuk, hogy amikor a parafadugóba beletesszük, akkor kicsit lelógjon.
Íme néhány kész példány:
A munkálatok második üteme mára tolódott. A parafadugók vagdosása, faragása következett. Ehhez a sniccer volt segítségünkre.
Az volt a lényeg, hogy az ültetőkártya előtt minél több legyen a szőlőből. Ezért a kacs alatt vágtuk be a dugót, és oda helyeztük bele a kártyát.
A végeredmény:
Nagyon büszke vagyok rájuk, annyira jól néznek ki. Tisztára szerelmes lettem :)