A lány életem végét is meg kellett ünnepelni, így a lánybúcsúmat az egyik közeli barátnőm, Enikő szervezte meg.
Tudni kell rólam, hogy nem vagyok az a bulizós fajta. Nem szerettem volna nagy, mondjuk úgy hagyományos lánybúcsút. Nem akartam félrészegen, vagy akár józanon fátyolban végigjárni a várost, és különböző lánybúcsús "játékokat" játszani.
Ilyen szempontból (is) hasonlítunk Enikővel, tehát rábízhattam magam. Na jó, bevallom őszintén, azért kicsit izgultam, aggódtam, hogy mit is talált ki nekem.
Már korábban megbeszéltük, hogy ki is jön, tehát ez nem volt meglepetés. Csütörtökön elmentem a munkahelyemhez, ahonnan Fruzsi kísért el oda, ahol a lánybúcsút tartottuk. A lányok már ott vártak minket.
Az este elején kaptam egy tiarát, amelyet egész este kellett viselnem.
Először csak beszélgettünk, iszogattunk. Na jó én beszéltem. :) Majd Enikő és Fruzsi bementek "wc-re" Viszont kifele már egy meglepetéssel jöttek:
Szóval az este gatyaszaggatással, és vágással telt.
Az este további része már nyugis volt, beszélgetős. Elfelejtettem minden gondom, bajom, aggodalmam, akár az esküvőről, akár a házaséletről volt szó.
Olyan lánybúcsút kaptam, amire vágytam. Nem volt hangos, ciki, vagy kínos. Egyszerű volt, de épp ez volt a szépsége.
Ajándékként egy fehér esernyőt, és egy fotókönyvre beváltható kupont kaptam. Előbbi jó szolgálatot tett az esküvőn, utóbbi pedig hasznunkra válik, amint meglesznek a fotók. :)
Lányok, köszönöm.
