Lánybúcsú

A lány életem végét is meg kellett ünnepelni, így a lánybúcsúmat az egyik közeli barátnőm, Enikő szervezte meg.

Tudni kell rólam, hogy nem vagyok az a bulizós fajta. Nem szerettem volna nagy, mondjuk úgy hagyományos lánybúcsút. Nem akartam félrészegen, vagy akár józanon fátyolban végigjárni a várost, és különböző lánybúcsús "játékokat" játszani.

Ilyen szempontból (is) hasonlítunk Enikővel, tehát rábízhattam magam. Na jó, bevallom őszintén, azért kicsit izgultam, aggódtam, hogy mit is talált ki nekem.

Már korábban megbeszéltük, hogy ki is jön, tehát ez nem volt meglepetés.

Csütörtökön elmentem a munkahelyemhez, ahonnan Fruzsi kísért el oda, ahol a lánybúcsút tartottuk. A lányok már ott vártak minket. 

Az este elején kaptam egy tiarát, amelyet egész este kellett viselnem.

Először csak beszélgettünk, iszogattunk. Na jó én beszéltem. :) Majd Enikő és Fruzsi bementek "wc-re" Viszont kifele már egy meglepetéssel jöttek:

Szóval az este gatyaszaggatással, és vágással telt.

Az este további része már nyugis volt, beszélgetős. Elfelejtettem minden gondom, bajom, aggodalmam, akár az esküvőről, akár a házaséletről volt szó. 

Olyan lánybúcsút kaptam, amire vágytam. Nem volt hangos, ciki, vagy kínos. Egyszerű volt, de épp ez volt a szépsége.

Ajándékként egy fehér esernyőt, és egy fotókönyvre beváltható kupont kaptam. Előbbi jó szolgálatot tett az esküvőn, utóbbi pedig hasznunkra válik, amint meglesznek a fotók. :)

Lányok, köszönöm.

Gyártás No. 2 - Ajándék

Ígéretemhez híven itt következik egy hosszú, képes beszámoló a köszönetajándék gyártásáról. Az már korábban leírásra került, hogy mik is a tervek, most nézzük "gyakorlatban" is.

De először is, a tapasztalatok. Ha valaki arra szánja magát, hogy órákon keresztül aprólékos, kézműves munkába fog, és mindezt a földön ülve teszi, először is szerezzen be párnát. Nekem mindenem sajog, a lábam, a hátam, mert szerintem mindenféle pózban dolgoztam, amit a földön ülve el lehet képzelni.

Összességében az elkészítés, és az összeállítás nem volt hosszú, viszont háromszor fújtuk az akril spray-t, amit hagyni kellett száradni, így kb. 1től 6ig ezzel foglalkoztunk.

De akkor következzen a folyamatot bemutató képsorozat.

A hozzávalók

A segítő

Az első sor

A második sor

Ellenőrzés

Az utolsó sor

A kész mű

Zsolti fúj

Zsolti is készített

Egy kis barna

Egy kis krém

Az öntés kész

Mind a tíz

Már bezárva

A rózsa, és a szalag

A kockák

Hozzákészülök

Méretre vágok

Csomózás

Masni előtt

Az első kész

A fele

Az utolsó

Nekem nagyon tetszik az eredmény. Összességében egy nagyon jó napot zártunk. Remélem hasonló sikerekkel készül el a meghívó, és az ültetőkártya is még ebben a hónapban.

Gyártás No. 1 - Felkérő

Én magam is elhűlve tapasztaltam, hogy lassan egy hónapja nem született új bejegyzés. Restellem is, bár be kell vallanom őszintén, eddig nem is igazán történt semmi.

De ma ketten voltunk otthon Zsoltival, ezért úgy döntöttünk, hogy haladunk egy kicsit az előkészületekkel.

Először is nyomtattunk: tanúfelkérőt, meghívót, ültetőkártyát. Az utóbbi kettő elkészítése még várat magára, de hamarosan az is sorra kerül. Illetve még a szülőköszöntőhöz kellene egy jó szöveget találni, és azt is összerakhatjuk. 

Hozzá kell tennem a nyomtatáshoz, hogy kartonra kerültek rá a szövegek, ami azt jelentette, hogy egyesével kellett minden kartont behelyezni a nyomtatóba, figyelni, hogy behúzza-e, mert nem hajlott az olyan könnyen. A végére kezdtem kiakadni, de azért amikor a meghívó szövege jelent meg a kartonon, minden idegességem elszállt, nagyon jó érzéssel töltött el.

Most egy rövid bejegyzés következik a tanúfelkérők "készítéséről", és később pedig egy képes beszámoló a köszönőajándékok hosszadalmas készítéséről.

A tanúfelkérő összeállítása nem volt bonyolult. Csak a kartont kellett ketté vágni, megpucolni a képkeret üvegét, és belehelyezni a kartont. Egy korábbi bejegyzésben már bemutattam, és leírtam, hogy a kartonra nyomtatott szöveg és kép megszerkesztése vette el a több időt, az volt hosszú.

De akkor íme a képek:

Zsolti vág

Kettévágva

A lezárás

Zsoltinak tetszik

Az enyém

A vőlegényé

A kettő, együtt

Eljegyzés

Sikerült összehozni végre egy olyan napot, amikor a két család, a Suba és a Kovács teljes létszámában együtt tudott lenni, és így megejthettük a hivatalos eljegyzést.

A lánykérés, térdelősen, meg volt júniusban, a karika gyűrűink megérkeztek szeptemberben, és felhúzhattuk őket december 24-én, családi körülmények között.

Zsolti szépen, határozottan, és tiszteletteljesen elkért apától (és anyától), apa pedig a szavakat keresve, engem nagyon zavarba hozva odaadott.

Szebb karácsonyi ajándék nem is kellett volna. :)

A kép összefoglaló következik:

A gyűrűhúzás

Az "első" csók

A gratulációk:

Az első "hivatalos" képek a gyűrűről

Mivel befejeztem az egyetemet, így sokkal több időm lesz az esküvővel foglalkozni, így remélhetőleg a bejegyzések száma is nőni fog, vagy legalábbis sűrűbben fogok jelentkezni.

Köszönetajándék(unk)

Mivel elég régen írtam bejegyzést, ezért mára kettővel is készültem.

Az előzőben összeszedtem pár információt, illetve ötletet arról, hogy mi is az a köszönetajándék.

Most pedig bemutatom, hogy mi végül is mi mellett döntöttünk.

Először is nekem nagyon tetszett az egyedi hűtőmágnes ötlete. Úgy is nézett ki, hogy az lesz. De a munkahelyen szóba került a homoköntés, és a köszönetajándék is. Ismét Gyöngyitől kaptam egy nagyon jó ötletet: pici üvegekbe önthetnénk homokot.

Ez elsőre nagyon jól hangzott, bele is szerettem az ötletbe. Arra is kaptam tippet, hogy hol szerezhetek be üvegcsét: Üvért. 

Mondtam is Zsoltinak a tervet. Látszott rajta, hogy nem igazán tudja elképzelni azt, ami az én fejemben "teljesen" összeállt. De tetszett neki. :)

Az egyik nap "bevásárló túrára" indultunk. Útba ejtettük az Lamon-t, voltunk az Üvért-ben, illetve egy másik alkalommal a Silky-ben és megvettünk mindent ami kellett a terv megvalósításához (kivéve a homokot)

Íme, a szerzeményeink:

A pici befőttesüveg. Annyira édes :)

A krém színű homok megvan:

Munkába menet beléptem az Aranyollóba, ahol ezt az anyagot vettem. Ezzel, pontosabban a kör alakú díszes részekkel lesz lefedve a teteje az üvegnek. A képen nem látszik igazán, de a pöttyök szép csokoládé barnák.

A szalag, amellyel körben át lesz kötve az anyag:

A masniba pedig ez a szatén szalagból készült rózsa lesz helyezve:

Sokáig tartott mire sikerült nagyjából olyan színű szalagot találni, mint a rózsa. Így mutatnak együtt:

Tehát a "befőttes üvegbe" fogunk krém és csokoládé színű homokot önteni, majd a tetőt elfedve letakarom az anyaggal, amit a szalaggal kötök körbe, végül dísznek pedig a rózsát helyezem a masni közepébe.

Még az a kérdés, hogy a dátumot, és/vagy a nevünket hogyan "mellékeljük" hozzá. 

Nem szeretném a szalagra írni, az üveg meg elég kicsi, hogy ilyen is szépen ráférjen. Mondjuk a hobbi boltban találtam "sok szeretettel" feliratot, de az nem az igazi.

A másik probléma pedig, hogy a homokot hogyan rögzítsük, hogy ne mozduljon el miközben szállítjuk. Zsolti azt mondta van akril spray, ami megfogná a tetejét. Vagy arra gondoltam, hogy van pár felesleges színtelen dekorkavicsom, azzal lehetne még lezárni.

Majd kiderül, mert egy próbát úgyis fogunk csinálni, egy saját példányt, amint lesz végre barna dekorhomok.