Beszámoló - Szertartás

Miután hazaértünk a fotózásról volt időnk kifújni magunkat. Ahogy azt az előző bejegyzésben írtam, az időjárás miatt rövidebb ideig tartott a fotózás, mint terveztük. Így kb. 13:30 körül hazaértünk. De az események leírása előtt nézzük meg megint a menetrendet:

	ANETT	ZSOLTI
14:00	Hazamenni - ebéd
14:30	Elindulni
14:45	Odaérni az anyakönyvvezetőhöz
15:00	Anyakönyvvezető
16:00	Templom
17:00	Fényképezés
18:30	Vacsora

Amikor hazaértünk az volt az első dolgom, hogy kibújtam a ruhából, pontosabban a szoknyából, és elmentem wc-re. Ezt nálunk máshogy nem is lehetett volna kivitelezni, kicsi a toalett. Felvettem egy laza nadrágot, és egy pólót, hogy le ne egyem magam. Elég érdekesen néztem ki, főleg, hogy ebben az időben érkezett haza tesóm Zsolti szüleivel.

Miután nyugodtan megebédeltünk, jöhetett a készülődés, a szoknyám újra felvétele, a fűző ismételt meghúzása.

Lementünk a kocsikhoz, ahol kiderült a nap legnagyobb problémája: Zsolti tanúja késésben volt. Ekkor már a kocsiban ültem, és minden bajom volt. Úgy éreztem késésben vagyunk, a ruhám hirtelen kicsi lett rám, szorított ahol lehetett. Végül az a döntés született, hogy anya ott maradt a háznál és várta a fuvart, mi pedig elindultunk az anyakönyvvezetőhöz. 

Mikor megérkeztünk a násznép egy része már ott várt minket. Mi behajthattunk az udvarba, Zsolti pedig rokkant kártyával a Városház térre. A násznép a váróban volt, mi pedig az előtérben, ahol az egyik hölgy segítőkészen megnyugtatott, hogy az előttünk lévők még késésben vannak. Ez az idő épp elég volt arra, hogy a tanú és anya időben megérkezzen. Ez volt az a pont, ahol teljesen megnyugodtam. A ruhám is jó lett rám. :)

Az egyik hölgy odajött hozzánk és elkért mindent, amit vinni kellett: a személyi- és lakcímkártyát, a homoköntéshez a hozzávalókat, a zenei CD-t, a gyűrűpárnát, rajta a gyűrűkkel, és a szülőköszöntő virágot. Itt mondtuk el, hogy alkoholmentes pezsgővel szeretnénk koccintani.

Amikor lejött az előttünk lévő pár, mi is felmehettünk. A násznép elfoglalta a helyét a teremben, mi pedig várakoztunk egy kicsit. 

Amikor megszólalt a bevonuló zene, elkezdődött minden. Az addigi összes izgalmam és aggodalmam elszállt. Semmi olyat nem éreztem, amiket pl vizsgahelyzetekben éreztem. Semmi izgalom, semmi idegesség, nem volt tenyérizzadás, vagy gyomorgörcs. Csak a mély nyugalom.

Bevonultunk, én a jobb oldalon, Zsolti a balomon, mögöttünk a tanúk. Senki ne kérdezze tőlem, hogy mit és mikor mondott az anyakönyvvezető, nem emlékszem. Pár dolog kicsit kiesett.

Miután bementünk, az anyakönyvvezető mondott pár szót, majd felálltunk, és megkérdezte a törvényben előírt kérdést (Kijelenti -e ön, XY, hogy az itt megjelent ZZ-vel házasságot köt? ), amire jól hallható IGEN-nel kellett válaszolni.

Ezt követte a homoköntés, amikor az életünk egyesítésének szimbólumaként összeöntöttük a kétféle homokot. Ennek tapasztalatát szeretném veletek megosztani. Aki ezt választja, annak nagyon fontos, hogy figyeljen a másikra. Figyeljetek arra, hogy a másik mennyi homokot öntött már ki. Tudom, hogy nehéz, hiszen akármilyen edényt választ az ember, nem könnyű az izgalmak közepette beleönteni a homokot. Nálunk az volt a gond, hogy én sokkal gyorsabban öntöttem, mint Zsolti. (Vagy ő öntötte lassabban, mint én.) A végére emiatt nekem hamarabb elfogyott a homok, mint Zsoltinak, és nagyon sok került a tetejére a barna homokból.

Ezután jött a gyűrűhúzás. Itt senki sem mondja, hogy csókoljátok meg egymást, legalább is nekünk nem mondta senki (legalább is nem emlékszem), de mi a gyűrű felhúzása után adtunk egy rövid csókot egymásnak.

Majd ezt követte az aláírás. Először a menyasszony, akinek a teljes, férjezett nevét kell aláírni, majd a vőlegény, végül a tanúk.

Ezek után az anyakönyvvezető mondott egy szöveget a házasságról, a boldogságról. 

A hivatalos része után következett a szülőköszöntés, amelyen átadtuk a virágokat, külön-külön a szüleinknek. Mi ezt követően cseréltünk, és pár ölelés keretében a másikunk szüleihez is odamentünk.

A szertartás végén pedig következett a koccintás. Az asztal mellett körbeálltunk, és mindenki koccintott mindenkivel. Itt hívom fel a házasulandók figyelmét, hogy akármennyire szomjasak vagytok, NE igyátok meg az egészet. A fotók között jól mutat az olyan, amelyiken még van pár korty a pohárban és úgy koccint az ifjú pár.

A szertartás után lementünk a váróba, ahol a vendégek gratulálhattak nekünk. Itt készült néhány csoportkép, ami jó volt, majd kicsit később kifejtem miért.

A gratulációk után indultunk el a templomhoz. Ez nem volt átgondolva, hogy hogyan jutunk át. Hiszen mi két kocsival voltunk, amibe a nagyszüleimnek és az anyósoméknak kellett beszállni, hiszen nehézkesen mozognak. A két sofőr pedig az öcsém, és a párom volt. Így a násznép többi része, velem az élen, sétált. Összességében ez nem volt gond, csak kicsit átgondolatlan volt az egész. Szóval fontos tanács: arra is gondolni kell, hogy a násznép hogyan fog eljutni A-ból B-be.

A templomnál volt még időnk, mert az előttünk lévő pár még bent volt. Itt beszélgettünk egy kicsit, és vártunk. Még befutott pár vendég ide is.

A templomba először Zsolti vonult be az anyukájával, majd én apával, mögöttünk pedig a tanúk. Itt én a bal, Zsolt a jobb oldalra került.

Katolikus templomi esküvő lévén ennek is meg volt a maga menete. Először könyörgés, ezután a szentlecke (Szeretet himnusz), majd evangélium volt.

Ezután jött a fogadalom. Először Zsoltinak, majd nekem tette fel a kérdéseket. A kérdésekben benne volt a válasz. 

• N., megfontoltad-e Isten előtt szándékodat, és szabad elhatározásból jöttél-e ide, hogy házasságot köss?
• Ígéred-e, hogy leendő feleségedet tiszteled és szereted, amíg a halál el nem választ benneteket egymástól?
• Elfogadod-e a gyermekeket, akikkel Isten megajándékozza házasságotokat?
• Ígéred-e, hogy Krisztusnak és az ő egyházának törvényei szerint neveled őket?

Ennek rész volt még egy nyilatkozat, a tulajdonképpeni házassági szentség kiszolgáltatása a másik felé. Ekkor kötötte össze a pap a kezünket a stólával. A házasság szentsége az egyetlen olyan szentség, melyet nem az egyház szolgáltat ki, hanem a felek egymásnak.

Pap: N., nyilatkozzál Isten és az Anyaszentegyház színe előtt, akarod-e a jelenlevő N.-t feleségül venni? Vőlegény: Akarom!
 
Pap: Mondd tehát utánam: N., - Isten szent színe előtt - feleségül veszlek.
 
Pap: N., nyilatkozzál Isten és az Anyaszentegyház színe előtt, akarsz-e a jelenlevő N.-hez feleségül menni? Menyasszony: Akarok!
 
Pap: Mondd tehát utánam: N., - Isten szent színe előtt - feleségül megyek hozzád.

Ezt a rész követi az eskü. Itt kapnak szerepet a tanúk, nekem a bal oldalamon, Zsoltinak a jobb oldalán állt a tanú, kezében egy feszülettel, amelyre rá kellett tenni a kezünket, és úgy, egymás szemébe nézve elmondani az esküt. Először Zsolti, majd én.

"Isten engem úgy segéljen, Nagyasszonyunk a boldogságos Szűz Mária és Istennek minden szentjei,

(csak a vőlegény) hogy a jelenlévő N.-t szeretem, szeretetből vettem feleségül

(csak a menyasszony) hogy a jelenlévő N.-t szeretem, szeretetből mentem hozzá feleségül

 Isten rendelése szerint, az Anyaszentegyház törvénye szerint, és hogy őt el nem hagyom holtomiglan-holtáiglan semmiféle bajában.

Isten engem úgy segéljen!"

Az eskü után következett a gyűrűhúzás. A gyűrűt meg kellett csókolni, majd azt három részletben felhúzni. Az alatta lévő szöveg is három részletben lett elmondva:

(először a vőlegény, majd a menyasszony)
"N. - viseld ezt a gyűrűt - szeretetem és hűségem jeléül: - az Atya, - a Fiú - és a Szentlélek nevében!"

Ezt egy rövid könyörgés követte, majd a nászáldás. Mi letérdeltünk az előttünk lévő térdeplőre. A pap a kezünkbe adott egy gyertyát. A kántor az Ave Maria-t játszotta az orgonán, miközben a pap elmondta a szöveget. Ezt követően pedig a kántor el is énekelte azt.

A záró áldást követően kivonultunk a templomból. Előttünk szirmot szórt a barátnőm, Krisztina lánya. Közöttünk a pap volt, úgy vonultunk ki.

Ezt követte a templom előtti rizsszórás, pár csoportkép, és a gratulációk.

Terveink szerint a Hősök terén készítettünk volna pár csoportképet, ilyen "mindenki mindenkivel" képet. A helyzet viszont az volt, hogy a násznép szétszéledt. Az apósom nem volt túl jól (cukros szegény), anya sietett a vacsorát előkészíteni, a nagyszüleim át se jöttek az úton. Ha nem készül kép az anyakönyvvezetőnél, nem is lenne csoportképünk. Utólag visszagondolva pedig ott álltunk a templom előtt és vártunk, de senkinek eszébe nem jutott, hogy készítsen csoportképeket. Jó persze, készült pár kép, de nem olyanok, vagyis inkább nem úgy. Mindenki zavart volt, benne volt a hangulatban. Erre nem figyeltünk. Persze, tervezve volt a sok rokonos kép, de nem annyi, és nem úgy sikerült. Bár belegondolva mindenkivel készítettünk képet. 

A vacsora csendes volt és könnyed. Nem volt nagyon szórakoztató, vagy vad, nagy buli, csak egy csendes, családias vacsora. A kaja finom volt, a torta csodás. Csak az alkohol nem fogyott. 

Összességében semmit nem bántam meg úgy, hogy sírjak miatta/utána. 

A nap tökéletes volt.

Határidőnapló - kicsit másképp

Már kétszer közöltem egy listát, amelyben benne van, hogy mit is kell még elintézni. Most újra sorra veszem ezt a listát, viszont csak azokat a pontokat emelem ki, amit még el kell intézni.

Templomi orgonakíséretről gondoskodni

• Ezt majd az esküvő előtt egy héttel, vagy legkésőbb a próbán fogjuk megbeszélni a kántorral.
• Nekem leginkább Mendelssohn nászindulója tetszik, majd meglátjuk, hogy a kántor mit mond. 

Meghatározni a nagy nap menetét, a programpontokat és megbeszélni mindazokkal, akik segítenek

•  A nagy nap menete még csak hozzávetőlegesen van meg, ugyanis a nap kezdete tőlem függ, vagyis a fodrásznál/sminkesnél töltött időtől. (persze, percre pontosan nem lehet kiszámolni a dolgokat, de azért ezt végig kell gondolni)
• a programpontok már megvannak:
• Reggel/hajnalban én elmegyek fodrászhoz, és kikapcsolok, szépülök.
• Addig Geri elmegy a nagyszüleimért, Zsolti meg az ő szüleiért. Mivel az utóbbi rövidebb, így valószínűleg Zsolti megy a virágért.A tortát házhoz hozzák.
• Valaki eljön értem kocsival, hazamegyek, és öltözés. (kb. 9 óra)
• Jön a fotós, a ház előtt csinálunk pár képet arról, amikor Zsolti először meglát a ruhában.
• Elmegyünk a fotózás helyszínére (az indulás kb. 10-10:30 körül), ott eltöltünk pár órát, de legkésőbb 13:30-kor vissza kell indulnunk.
• 14 óra körül hazaérünk, egy kis evés, esetleg zuhany, smink/haj igazítás, ölelkezés. :)
• 15 órakor kezd a polgári szertartás (14:45-re ott kellene lenni)
• 16 órakor templomi eskövő
• Utána még néhány csoportkép a Hősök terén, majd indulás vacsorázni
• Vacsora, és beszélgetés ameddig szeretnénk.
• A "segédekkel" még nem beszéltünk pontosan erről, de valószínűleg anya fog segíteni öltözni.

Fodrászhoz, sminkeshez menni és az esküvői frizurát/sminket megtervezni. (Egyben előjegyezni a későbbi időpontokat és megtervezni a frizurát, a fejdísz figyelembe vételével)

•  Szerdára van időpontom a fodrászhoz, még csak egy igazításra csak, viszont ekkor fogom megbeszélni vele az elképzeléseimet. A későbbi időpontot is ekkor fogom fixálni. Mivel a ruhapróbát próbafrizurával együtt lenne jó megtartani, így mindezt egy napra fogjuk időzíteni.
• A sminkessel is szerdán szeretnék beszélni, a próbasminkkel kapcsolatban. Ha a próbasmink nem akkor van, amikor a frizura, az nem gond, de egyszerre lenne jó megcsinálni, mert így tudnám előre, hogy kb. mennyi időt vesz igénybe.

Esküvői tortát megrendelni

• Már egyeztettem a cukrászunkkal az elképzeléssel kapcsolatban. A torta megrendelése még várat magára, de azt is hamarosan elintézzük.

Esküvői meghívókat személyesen átadni vagy postán elküldeni

• Az átadások már elkezdődtek. Az én szüleim, nagyszüleim és a tesóm, és az egyik meghívottam már megkapta. Zsolti szülei a jövő héten kapják meg. A többi meghívó kézbesítésének időpontja pillanatnyilag bizonytalan, de folyamatban van az is.

Megbeszélés a fényképésszel a műtermi és ceremóniafelvételek miatt

 

• Ez a megbeszélés csak akkor lesz aktuális, ha a frizura/smink elkészítésének időtartama megvan, és a nagy nap menete is körvonalazódik. (Persze, fotós nélkül nem lehet megtervezni a nagy nap menetét.)

Részletesen egyeztetni az egyházi szertartást az eskető pappal

•  Erről az utolsó jegyesoktatáson már beszéltünk. A többit a próbán.

Az esküvő várható költségeit leellenőrizni.

 

• Ezt már ellenőriztem. A hátralévő kiadásink 2 részre oszthatóak: a pontos összegek, és a bizonytalanok vagy hozzávetőlegesek.
  A pontos összegek a ruha, a szertartás, a torta, a fotós. Bizonytalanok a "szépészet", a virág, és a kaja.
• Hozzávetőleges árak vannak a virágra, a fodrászra/sminkesre, de az egyeztetésig ez még változhat. Előre nem igazán lehet kiszámolni, hogy a vacsorára, a sütemények alapanyagaira és az italokra pontosan mennyit fogunk költeni.

A listáról a többi feladatot 1 hónappal az esküvő előtt kell elintézni. Tehát nem vagyunk elkésve. A listán szereplő teendőkön kívül van még néhány, amit egyik hasonló listán nem találtam. :) Ezeket az "1 hónappal korábban" kategóriába tenném:

• A vacsorához szükséges asztalokat behozni a lakásba, azok elrendezését próbálgatni
• Az asztalok méretét megmérni, ennek ismeretében a terítőnek való anyagot megvásárolni
• Széket szerezni. A székek milyenségét ismerve, ha szükséges párnát beszerezni
• Beszerezni megfelelő mennyiségű tányért, villát, kistányért, poharat, tálcát, tálaló tálat
• A vacsora alapanyagait megvásárolni, annak helyet csinálni a hűtőben/kamrában

 

Ami még hátra van:

1 hónappal előtte

• Legény- és leánybúcsúztató helyszínét kiválasztani, barátokat időben értesíteni
• Menyasszonyi csokrot, és a kitűzőket, szülőköszöntőket megrendelni
• Menyasszonyi ruhát az összes kiegészítővel együtt felpróbálni. (Lehetőleg frizurával, sminkkel együtt, hogy láthassuk az összhatást.)
• Ülésrend tervezés elkészítése
• A templomi esküvőhöz szükséges dokumentumok beszerzése
• Pihenni és csak egymásra figyelni - a legfontosabb esküvői készülődés!

1 héttel előtte

• Az esküvői cipőket otthon hordani
• Kozmetikushoz menni
• A hivataltól behajtási engedélyt kérni
• Sütni, főzni
• Kitakarítani a lakást

1-2 nappal előtte

• A kölcsönzőből elhozni az esküvői ruhát
• Gyónás
• Templomi próba, ha lehet tanúkkal együtt
• Manikűr
• Autókat lemosatni, kitakaríttatni (Esős idő esetén az utolsó percekig várni vele.)
• Az esküvő napján nélkülözhetetlen dolgokat összekészíteni: Pótharisnya, papírzsebkendő, tű, cérna, rózsaszirmok, rizs, homoköntő szett
• Az utolsó napokra nem szabad lényeges feladatot hagyni! Cél a lelassulás, a ráhangolódás. Semmi "rohangálás"
• Korán lefeküdni

Jegyesoktatás - No.3

Csütörtökön voltunk a harmadik jegyesoktatáson. Ez az alkalom egy kicsit más volt, mint a többi. Kezdünk egyre jobban feloldódni, közvetlenebbek voltunk. De most csak egy elég rövid találkozónk volt, csak fél óra, mert az atyának volt valami dolga.

 

Az elején  átvettük, hogy miről beszélgettünk az előző alkalmakkor. 

Most a házasság fogalmáról volt szó. Először el kellett mondanunk, hogy szerintünk mi a célja a házasságnak.


A házasság fogalma az egyház szerint:
"Egy férfi és egy nő egész életre szóló, szabad akarattal vállalt szövetsége, mely természete szerint a házasfelek javára, gyermekek nemzésére és nevelésére irányul."

Ezt a mondatot elemeztük, így került szóba, hogy egy házasságban, egy családban ki hol áll, fontossági sorrendben. Mi azt mondtuk, hogy: gyerek, házastárs, szülő, én.
Az atya szerint viszont: házastárs, gyerek, szülő, én. Amiben van igazság, hisz a házastárssal tudsz megbeszélni mindent, a gyerek is fontos, de vannak dolgok, amiket neki nem mondhatsz el.
De ezzel kapcsolatban persze az is felmerült, hogy az esküvő után már nem "te" és "én" lesz, hanem "mi". Hiszen minden közössé válik.

Beszéltünk arról, hogy mit kell tenni akkor, ha az anyós a nyakunkra jár, és beleszól a dolgokba. 

Ezek után átvettük ismét, hogy miről beszélgettünk, és miről nem. A következő alkalommal a Szeretet himnuszt fogjuk elemezni. Még egyszer tehát találkozunk, utána viszont csak a próbán.

A találkozó végén szóba került a próba, hogy azt majd 1-2 nappal az esküvő előtt kell megejteni. Jó, ha ott van a 2 tanú, mert nekik is lesz feladat. Érdemes tudni, hogy pl. a gyűrűt ki és hogy hozza be, mert ha nincs kisfiú, akkor a tanú hozza. 

A kántorral is kell beszélni, de azt majd egy héttel előtte. Nekünk nincs nagy kívánságunk. A bevonulásra kell egy dal, és az Ave Maria-t szeretném, ha énekelné, de ezt általában szokták is.

Az oktatás után elmentünk vásárolni, így sikerült találnunk Zsoltinak egy alkalmi cipőt, szóval az ő öltözéke majdnem kész. Még az öltönynadrágból kell elvágni egy kicsit. Mivel a cipő megvan, így már ezt is meg lehet csináltatni.

Fekete cipőt vettünk, egy kicsit matt. Nekem is tetszik, de a lényeg, hogy Zsoltinak tetszik. :)

Keríteni kell egy darab anyagot (lüsztrin kell) a díszzsebkendőnek. Majd a nyakkendőt vinni kell, és nézelődni, összehasonlítani. Valami ilyesmi színű kellene:

Ha ezek meglesznek, akkor Zsolti kész. :) Nekem már csak fehérneműt, harisnyát kell venni, és én is kész vagyok.

3 hónap múlva férjhez megyek. :)

Gyártás No. 1 - Felkérő

Én magam is elhűlve tapasztaltam, hogy lassan egy hónapja nem született új bejegyzés. Restellem is, bár be kell vallanom őszintén, eddig nem is igazán történt semmi.

De ma ketten voltunk otthon Zsoltival, ezért úgy döntöttünk, hogy haladunk egy kicsit az előkészületekkel.

Először is nyomtattunk: tanúfelkérőt, meghívót, ültetőkártyát. Az utóbbi kettő elkészítése még várat magára, de hamarosan az is sorra kerül. Illetve még a szülőköszöntőhöz kellene egy jó szöveget találni, és azt is összerakhatjuk. 

Hozzá kell tennem a nyomtatáshoz, hogy kartonra kerültek rá a szövegek, ami azt jelentette, hogy egyesével kellett minden kartont behelyezni a nyomtatóba, figyelni, hogy behúzza-e, mert nem hajlott az olyan könnyen. A végére kezdtem kiakadni, de azért amikor a meghívó szövege jelent meg a kartonon, minden idegességem elszállt, nagyon jó érzéssel töltött el.

Most egy rövid bejegyzés következik a tanúfelkérők "készítéséről", és később pedig egy képes beszámoló a köszönőajándékok hosszadalmas készítéséről.

A tanúfelkérő összeállítása nem volt bonyolult. Csak a kartont kellett ketté vágni, megpucolni a képkeret üvegét, és belehelyezni a kartont. Egy korábbi bejegyzésben már bemutattam, és leírtam, hogy a kartonra nyomtatott szöveg és kép megszerkesztése vette el a több időt, az volt hosszú.

De akkor íme a képek:

Zsolti vág

Kettévágva

A lezárás

Zsoltinak tetszik

Az enyém

A vőlegényé

A kettő, együtt