Gyártás No. 3 - Meghívó

Ma volt egy kis időnk és nekikezdtünk a meghívó elkészítésének. Őszintén nem tanultam a korábbi hibámból, ismét a földön ülve kezdtünk neki. Bár ennek praktikus okai voltak, pl. a sniccer egyenesen vágott, a karton nem hajlott, nem gyűrődött, és sok hely volt szétpakolni :). Akármennyire kényelmetlen a padló, annyira praktikus.

A terveket, és a mintapéldányt már bemutattam, most következhet a gyártási folyamat, és a képi illusztráció.

Íme az összes hozzávaló, még szép rendben:

Az első feladat a nyomtatás volt. Ezt már korábban megtettük, még akkor, amikor a tanúfelkérőket csináltuk.

A következő feladat a vágás volt. Zsolti a kartonokat vágta, én a pauszokat feleztem meg, és a szalagot vagdostam darabokra. (mint később kiderült, túl hosszúra. Még szerencse, hogy volt tartalék)

A harmadik lépés a pausz  méretre vágása, és a szegélyvágó ollóval a mintás szél levágása volt. Amíg én ezzel foglalatoskodtam, addig Zsolti a kétoldalú ragasztó segítségével ráragasztotta a krém kartont a barnára.

A negyedik lépésben, mivel én hamarabb végeztem a feladatommal, elkezdtem lyukasztgatni a meghívó kezdeményeket. A karton stabil volt, de a pausz rögzítésére gemkapcsot használtam. 

Az ötödik lépés a masnik elkészítése volt. Ez a mumusom volt, de viszonylag jól sikerültek. A szalagok végeit megégettük, hogy ne foszoljon szét.

A hatodik lépésben a ragasztás következett. Először a sarkakra a pici szíveket ragasztottuk fel. Ehhez levágtuk a bal alsó sarkat, hogy jobban mutasson. Végül, ami feltette az i-re a pontot, a "Meghívó" felirat felragasztása volt.

Persze mindezt ellenőriztetni is kellett a segédünkkel:

A meghívók egy része olyan, ami a vacsorán való részvételre is invitál, míg a másik része csak a szertartásra szól. Mivel a szerencsétlenség minket is elért, így sajnos nem sikerült egyforma pauszt venni. Ezért az előbbi fajtájú meghívó a rózsafejeket tartalmazó pausszal lett elkészítve, míg az utóbbira galambokat és gyűrűket ábrázoló lett téve.
 

Nekem nagyon tetszik a végeredmény. Nagyon örülök neki, hogy ez is készen van. Már csak a borítékokat kell "megcímezni", illetve kézbesíteni.

Gyártás No. 2 - Ajándék

Ígéretemhez híven itt következik egy hosszú, képes beszámoló a köszönetajándék gyártásáról. Az már korábban leírásra került, hogy mik is a tervek, most nézzük "gyakorlatban" is.

De először is, a tapasztalatok. Ha valaki arra szánja magát, hogy órákon keresztül aprólékos, kézműves munkába fog, és mindezt a földön ülve teszi, először is szerezzen be párnát. Nekem mindenem sajog, a lábam, a hátam, mert szerintem mindenféle pózban dolgoztam, amit a földön ülve el lehet képzelni.

Összességében az elkészítés, és az összeállítás nem volt hosszú, viszont háromszor fújtuk az akril spray-t, amit hagyni kellett száradni, így kb. 1től 6ig ezzel foglalkoztunk.

De akkor következzen a folyamatot bemutató képsorozat.

A hozzávalók

A segítő

Az első sor

A második sor

Ellenőrzés

Az utolsó sor

A kész mű

Zsolti fúj

Zsolti is készített

Egy kis barna

Egy kis krém

Az öntés kész

Mind a tíz

Már bezárva

A rózsa, és a szalag

A kockák

Hozzákészülök

Méretre vágok

Csomózás

Masni előtt

Az első kész

A fele

Az utolsó

Nekem nagyon tetszik az eredmény. Összességében egy nagyon jó napot zártunk. Remélem hasonló sikerekkel készül el a meghívó, és az ültetőkártya is még ebben a hónapban.

Gyártás No. 1 - Felkérő

Én magam is elhűlve tapasztaltam, hogy lassan egy hónapja nem született új bejegyzés. Restellem is, bár be kell vallanom őszintén, eddig nem is igazán történt semmi.

De ma ketten voltunk otthon Zsoltival, ezért úgy döntöttünk, hogy haladunk egy kicsit az előkészületekkel.

Először is nyomtattunk: tanúfelkérőt, meghívót, ültetőkártyát. Az utóbbi kettő elkészítése még várat magára, de hamarosan az is sorra kerül. Illetve még a szülőköszöntőhöz kellene egy jó szöveget találni, és azt is összerakhatjuk. 

Hozzá kell tennem a nyomtatáshoz, hogy kartonra kerültek rá a szövegek, ami azt jelentette, hogy egyesével kellett minden kartont behelyezni a nyomtatóba, figyelni, hogy behúzza-e, mert nem hajlott az olyan könnyen. A végére kezdtem kiakadni, de azért amikor a meghívó szövege jelent meg a kartonon, minden idegességem elszállt, nagyon jó érzéssel töltött el.

Most egy rövid bejegyzés következik a tanúfelkérők "készítéséről", és később pedig egy képes beszámoló a köszönőajándékok hosszadalmas készítéséről.

A tanúfelkérő összeállítása nem volt bonyolult. Csak a kartont kellett ketté vágni, megpucolni a képkeret üvegét, és belehelyezni a kartont. Egy korábbi bejegyzésben már bemutattam, és leírtam, hogy a kartonra nyomtatott szöveg és kép megszerkesztése vette el a több időt, az volt hosszú.

De akkor íme a képek:

Zsolti vág

Kettévágva

A lezárás

Zsoltinak tetszik

Az enyém

A vőlegényé

A kettő, együtt

Templom

Megtettük a következő hivatalos lépést, bejelentkeztünk a templomba is. :) A Minorita templom mellett döntöttünk, így húsvét után fel is hívtam a plébániát, és megbeszéltünk egy időpontot csütörtökre. Már ekkor kérdezte a hölgy, hogy mikor tervezzük az esküvőt, és már akkor mondta a szabad időpontot.

A plébánián megbeszéltük, hogy mikor lesz az esküvő. Mondtuk, hogy 15 órára megyünk az anyakönyvvezetőhöz. Erre a válasz: akkor 16 óra, mert 17-től már van egy másik esküvő. Ezt be is írta rögtön egy könyvbe. 

Felvette a hölgy az adatainkat, (születési hely, idő, vallás, szülők neve, vallása, tanúk neve, vallása), illetve leírta egy lapra, hogy mit kell az esküvőig beszerezni: (az esküvőtől számított) 3 hónapnál nem régebbi keresztlevél, illetve a lakcím szerinti plébániától egy elbocsátó nyilatkozat. 

A szertartás díja 20.000 Ft, amit ráérünk előtte fizetni, a díszítést megcsinálják ott, az plusz 5000 Ft. Ők intéznek virágot, megcsinálják a templom teljes feldíszítését. A zenét meg lehet beszélni a kántorral, de majd csak az esküvő előtt megyünk ezt megbeszélni, mert addig ki tudja milyen más kérése lesz a kántornak, addigra elfelejt minket.

Ezek után mehettünk is a paphoz, az első jegyesoktatásra. Az atya kedves volt, viszont az első alkalommal még mindannyian kicsit feszengtünk, nem sikerült olyan könnyen feloldódni. Bár ehhez lehet az is hozzájárult, hogy egy nagy étkező szerű teremben ültünk le, így nem volt annyira barátságos.

Hangulatoldónak beszéltünk magunkról, majd arról kellett elmondanunk a véleményünket, hogy miért tartjuk fontosnak a templomi esküvőt. 

Egy bíboros tanácsait néztük végig először, amit külön írt férjeknek és feleségeknek. Ezt felolvastuk, és utána beszélgettünk róla. Ezzel el is ment az egy óra. A következő alkalommal 16-án találkozunk. De ha ilyen gyorsan fogunk haladni, 1, másfél hónap alatt letudjuk a 4-5 alkalmat.

Az esküvő előtt el kell majd menni gyónni, hogy bűn nélkül házasodjunk, illetve majd lesz próba az esküvő előtt csütörtökön vagy pénteken.

Anyakönyvvezető

Végre eljött ez a nap is. Ma voltunk az anyakönyvvezetőnél. Sikerült elintézni az esküvő időpontját: 2013. szeptember 14-én, 15 órakor összeházasodunk. :)

De kezdjük az elején. A miskolci rendszer óriási, időpontot kellett kérni, ahhoz, hogy az esküvő időpontját bejegyeztessük. Ezt Zsolti meg is tette, és mára, 9:30-ra kellett menni a Petőfi utca 1-3 alá. A portánál szóltunk, hogy miért jövünk, kérdeztem, hogy kell-e most sorszámot kérni, vagy ilyesmi. Erre a "válasz": Mért még nem kértek? Na itt megállt bennem az ütő. Mondtam, hogy telefonon kértünk időpontot. Erre elkezdett keresgetni ilyen névjegykártya méretű lapok között, majd a kezünkbe adott egyet. Elmondta hova kell menni.

A folyosón azért még megkérdeztünk egy hölgyet, aki a szemben lévő ajtóra mutatott. Ott ép voltak bent, szóval vártunk. Tisztára úgy éreztem magam, mint az orvosnál. :)

Bementünk, leültünk. A hölgy nagyon kedves volt, segítőkész. Először megkérdezte, hogy mikorra tervezzük az esküvőt. Elővette az erre a napra kitöltött papírjait, és letette az asztalra. Volt ott egy másik lap, amin rajta volt, hogy szeptember 14. 15:30.  Itt kezdtem izgulni. Megkérdezte, hogy hány órára gondoltunk, vagy ő mondja, hogy mikor van szabad időpont. Az utóbbit választottuk. 15 óra és 17 óra volt még szabad. A 15 óra mellett döntöttünk, mert még utána a templomba is át kell menni.

Elkérte a születési anyakönyvi kivonatot, a személyit és a lakcímkártyát.  Majd rávezette az adatokat egy A4-es fehér lapra. Megkérdezte, hogy kb. hány fő jön a szertartásra, mennyien szeretnénk koccintani, milyen nevet szeretnék viselni, a gyerekek milyen nevet viseljenek majd, mi a legmagasabb iskolai végzettségünk, illetve mi a beosztásunk. (előre készültünk ezekre a kérdésekre)

Majd a kezünkbe adott egy papírt, amire nevet lakcímet kellett írni, kiválasztani az ünnepi szertartást, beírni az időpontot, ráírni értesítési címet, telefonszámot és aláírni. Ezzel "rendeltük" meg a szertartást a jegyzőtől.

Amíg mi ezt a lapot töltögettük, addig a hölgy az adatainkat vezette be a gépbe, és nyomtatott. A lapokon szereplő adatokat ellenőrizni kellett, majd 4 (!) helyen aláírni.

Ott lepődtem meg, ahol a házasság után felvett nevet írták: Kovács-Suba Anett Erika. Mondtam a hölgynek, hogy az Erikát el szeretném hagyni. Lehet, de a minisztériumtól kell kérvényezni, és 10.000 Ft körül van. Akkor marad így. Kedvesen meg is jegyezte a hölgy, hogy akkor tudjuk, a gyerekeinknek nem szabad kettős keresztnevet adni.

Érkezni fog egy határozat kb. 2 hét múlva, vagy később, ami mellé lesz csatolva egy csekk, azt kell befizetni, és bevinni a hivatalba, vagy faxon, e-mailben elküldeni. A szertartás díja 10.000 Ft +ÁFA, vagyis 12.700 Ft.

Megkérdezte a hölgy, hogy tudjuk-e hova kell menni. Mondtam, hogy ide a Petőfi utcára. Na nem, az a terem megszűnt. A házasságkötő terem átköltözött a Városháztér 8 szám alá, a Széchenyi szobor után balra, a 2. vaskapus épület, a Fráter mellett.

A szertartásra személy igazolványt, és lakcímkártyát kell majd vinni, nekünk is, és a tanúknak is.

Rákérdeztem a dekorációra. A terem dekorálva van, nem is kell oda vinni semmit. Virágszirmot, rizst nem lehet szórni az épületben. A szülőköszöntéshez, ha szeretnénk nekünk kell vinni a virágot. (ez nekem természetes volt)

A koccintást maximum 9 főre lehet kérni, nekünk pont annyi lesz az anyakönyvvezetővel együtt. Lehet alkoholmentes pezsgőt kérni. Szerintem nekünk ez lesz, mert még utána a sofőröknek vezetni kell. 

A zene kapcsán azt mondta a hölgy, hogy nekik van ünnepi zene, de vihetünk mi is. (nem újraírható CD, és nem mp3 formátum) A számok kb. 2 percesek legyenek, a bevonulásra, az aláírásra, a szülőköszöntésre, és a koccintásra kell zene.

Utolsóként még megemlítettem, hogy nem gyertyagyújtás lenne, hanem homoköntés. A hölgy rögtön tudta, hogy miről is van szó, rá is írta a lapunkra ceruzával. De azért hozzátette, hogy a kellékeket nekünk kell vinni, mert nekik nincs. (ez is természetes volt)

Még az lesz kérdéses, hogyan visszük el, és hozzunk haza a szettet, mibe fogjuk tenni, hogy nehogy összetörjön, kiperegjen.

A jövő héten felhívom a templomot, és bejelentkezünk jegyesoktatásra, ott is megbeszéljük az időpontot, és el lehet készíteni a meghívókat is.

Öltöny

Ma sokat haladtunk előre. Pontosabban csak egy dolgot intéztünk el, de az nagy előrehaladás volt. Megvettük Zsoltinak az öltönyt.

Eredetileg úgy volt, hogy az öltönyhöz ajándékba lehet választani 10.000 Ft értékben inget és nyakkendőt, de változott az akció (ezért is akartam elintézni hamarabb), így már csak 5000 Ft értékben volt ingyen vagy a nyakkendő, vagy az ing.

Az alap öltöny, amit kinéztünk szürke volt, és a gallérja fekete. De új áru jött, és most ennek pont az ellenkezője, vagyis fekete öltöny, és szürke a gallér. Zsolti felpróbálta, és szerintünk az sokkal jobban állt neki, mint az első változat, így azt vettük meg.

De beszéljenek a képek:

Még egy övre lesz szükség a nadrágba, meg meg kell nézni, hogy milyen állapotban van az alkalmi cipő, és Zsolti öltözete kész is.

Haladás

A legutóbbi bejegyzés óta több minden történt, de egyesével rövid, pár soros bejegyzések lettek volna, így most összeszedve leírom őket.

Március elején felhívtam a templomot, hogy bejelentkezzek, de azt mondták, hogy ráér húsvét után, mert még elég távol van az esküvő. A Minorita templomba szeretnénk menni, és ott 5-6 alkalom a jegyesoktatás, szóval nem vagyunk elkésve. De április 2-án az első dolgom lesz telefonálni. :)

Zsolti az anyakönyvvezetőt hívta fel, és kért időpontot. Eléggé keresztül húzták a számításainkat, mert csak március 29-re sikerült beírni minket, akkor volt szabad időpont (március 4-én telefonáltunk). Szóval most egy kicsit aggódás van, meg izgalom. Ebből a tanulság: semmi se úgy jön össze, ahogy tervezzük, legyen B terv. De akkor is szeptember 14-én lesz az esküvő, ha a föld az éggel össze ér is. :)

Sikerült megtalálni a fotóst. Váradi Máté fogja megörökíteni életünk legszebb napját. Elmentünk találkoztunk vele, és nagyon szimpatikus volt, úgy érzem tudunk majd vele dolgozni. Amint leszerveztük az időpontot, őt is lefoglaljuk, és ez a fontos dolog is el van intézve.

Ma voltunk öltöny ügyben is, de ott kevesebb sikerrel jártunk. A mellény, és a zakó jó volt Zsoltira, de nadrágból nem volt méret. Így majd pénteken kell telefonálni, hogy érkezett-e új áru. Remélem szombaton vehetünk öltönyt is.

Meguntuk a várakozást, hogy hívjanak a Silky-ből a barna homok ügyében, így magunk intézkedtünk. Rendeltünk. Postaköltséggel is megérte, mert nem csak egy homokra volt szükség. Rendeltünk még krém és barna szalvétát, és rózsaszirmot a szóráshoz. 

Így már nem aggódom a homoköntés miatt, és egy unalmas közös szabadunkon a köszönetajándékokat is elkészíthetjük.

Íme a képek:

A szirom:

A szalvéták:

A krém homok (ez már régebb óta megvan):

A barna:

Együtt:

A kiöntőben:

A szett:

Eddig jutottunk, hamarosan újra jelentkezem, remélhetőleg akkor már az időpontokkal.