2013. május 10., péntek

Gyártás No. 3 - Meghívó

Ma volt egy kis időnk és nekikezdtünk a meghívó elkészítésének. Őszintén nem tanultam a korábbi hibámból, ismét a földön ülve kezdtünk neki. Bár ennek praktikus okai voltak, pl. a sniccer egyenesen vágott, a karton nem hajlott, nem gyűrődött, és sok hely volt szétpakolni :). Akármennyire kényelmetlen a padló, annyira praktikus.

A terveket, és a mintapéldányt már bemutattam, most következhet a gyártási folyamat, és a képi illusztráció.

Íme az összes hozzávaló, még szép rendben:


Az első feladat a nyomtatás volt. Ezt már korábban megtettük, még akkor, amikor a tanúfelkérőket csináltuk.

A következő feladat a vágás volt. Zsolti a kartonokat vágta, én a pauszokat feleztem meg, és a szalagot vagdostam darabokra. (mint később kiderült, túl hosszúra. Még szerencse, hogy volt tartalék)








A harmadik lépés a pausz  méretre vágása, és a szegélyvágó ollóval a mintás szél levágása volt. Amíg én ezzel foglalatoskodtam, addig Zsolti a kétoldalú ragasztó segítségével ráragasztotta a krém kartont a barnára.






A negyedik lépésben, mivel én hamarabb végeztem a feladatommal, elkezdtem lyukasztgatni a meghívó kezdeményeket. A karton stabil volt, de a pausz rögzítésére gemkapcsot használtam. 





Az ötödik lépés a masnik elkészítése volt. Ez a mumusom volt, de viszonylag jól sikerültek. A szalagok végeit megégettük, hogy ne foszoljon szét.





A hatodik lépésben a ragasztás következett. Először a sarkakra a pici szíveket ragasztottuk fel. Ehhez levágtuk a bal alsó sarkat, hogy jobban mutasson. Végül, ami feltette az i-re a pontot, a "Meghívó" felirat felragasztása volt.






Persze mindezt ellenőriztetni is kellett a segédünkkel:



A meghívók egy része olyan, ami a vacsorán való részvételre is invitál, míg a másik része csak a szertartásra szól. Mivel a szerencsétlenség minket is elért, így sajnos nem sikerült egyforma pauszt venni. Ezért az előbbi fajtájú meghívó a rózsafejeket tartalmazó pausszal lett elkészítve, míg az utóbbira galambokat és gyűrűket ábrázoló lett téve.
 




Nekem nagyon tetszik a végeredmény. Nagyon örülök neki, hogy ez is készen van. Már csak a borítékokat kell "megcímezni", illetve kézbesíteni.

2013. május 5., vasárnap

Gyártás No. 2 - Ajándék

Ígéretemhez híven itt következik egy hosszú, képes beszámoló a köszönetajándék gyártásáról. Az már korábban leírásra került, hogy mik is a tervek, most nézzük "gyakorlatban" is.

De először is, a tapasztalatok. Ha valaki arra szánja magát, hogy órákon keresztül aprólékos, kézműves munkába fog, és mindezt a földön ülve teszi, először is szerezzen be párnát. Nekem mindenem sajog, a lábam, a hátam, mert szerintem mindenféle pózban dolgoztam, amit a földön ülve el lehet képzelni.
Összességében az elkészítés, és az összeállítás nem volt hosszú, viszont háromszor fújtuk az akril spray-t, amit hagyni kellett száradni, így kb. 1től 6ig ezzel foglalkoztunk.

De akkor következzen a folyamatot bemutató képsorozat.


A hozzávalók

A segítő

Az első sor

A második sor

Ellenőrzés

Az utolsó sor

A kész mű

Zsolti fúj

Zsolti is készített

Egy kis barna

Egy kis krém

Az öntés kész

Mind a tíz

Már bezárva

A rózsa, és a szalag

A kockák

Hozzákészülök

Méretre vágok

Csomózás

Masni előtt

Az első kész

A fele

Az utolsó

Nekem nagyon tetszik az eredmény. Összességében egy nagyon jó napot zártunk. Remélem hasonló sikerekkel készül el a meghívó, és az ültetőkártya is még ebben a hónapban.

2013. május 4., szombat

Gyártás No. 1 - Felkérő

Én magam is elhűlve tapasztaltam, hogy lassan egy hónapja nem született új bejegyzés. Restellem is, bár be kell vallanom őszintén, eddig nem is igazán történt semmi.
De ma ketten voltunk otthon Zsoltival, ezért úgy döntöttünk, hogy haladunk egy kicsit az előkészületekkel.
Először is nyomtattunk: tanúfelkérőt, meghívót, ültetőkártyát. Az utóbbi kettő elkészítése még várat magára, de hamarosan az is sorra kerül. Illetve még a szülőköszöntőhöz kellene egy jó szöveget találni, és azt is összerakhatjuk. 
Hozzá kell tennem a nyomtatáshoz, hogy kartonra kerültek rá a szövegek, ami azt jelentette, hogy egyesével kellett minden kartont behelyezni a nyomtatóba, figyelni, hogy behúzza-e, mert nem hajlott az olyan könnyen. A végére kezdtem kiakadni, de azért amikor a meghívó szövege jelent meg a kartonon, minden idegességem elszállt, nagyon jó érzéssel töltött el.

Most egy rövid bejegyzés következik a tanúfelkérők "készítéséről", és később pedig egy képes beszámoló a köszönőajándékok hosszadalmas készítéséről.

A tanúfelkérő összeállítása nem volt bonyolult. Csak a kartont kellett ketté vágni, megpucolni a képkeret üvegét, és belehelyezni a kartont. Egy korábbi bejegyzésben már bemutattam, és leírtam, hogy a kartonra nyomtatott szöveg és kép megszerkesztése vette el a több időt, az volt hosszú.


De akkor íme a képek:


Zsolti vág

Kettévágva

A lezárás

Zsoltinak tetszik

Az enyém

A vőlegényé

A kettő, együtt